Szabadszoftver forradalom

ifj. Csernoch János a.k.a. Jean, Jan Csernoch

Szabadszoftver forradalom - 1.
Hőskor - a szabadszoftverek létrejötte

1991-ben Linus Benedict Torvalds, az akkor 21 éves finn egyetemi hallgató a következő üzenetet küldte az egyik internetes hírcsoportba: "... Mint azt már egy hónappal ezelőtt említettem, egy szabad Minix hasonmáson dolgozom ... Elértem arra a szintre, hogy már használhatónak nevezhető ... Szándékomban áll a forrásprogramot széleskörű terjesztés céljából közzétenni ..."

Ezzel új operációs rendszer született, mely létrehozója után a Linux nevet kapta, s melyet céltudatos követői révén ma egyes becslések szerint világszerte milliók használnak. A Linux az utóbbi négy évben lelkes programozók "játékszeréből" nagy szoftvercégek komoly vetélytársává vagy szövetségesévé nőtte ki magát. Hogy jobban megértsük mi vezetett idáig és mi várható az elkövetkező években, tegyünk rövid szakmai és történelmi kitérőt.

Az alapok

Az egyik legalapvetőbb fogalom, a program, amely leegyszerűsítve a számítógép memóriájában elhelyezett adatok olyan sorozata, ami a gép központi egysége, processzora által értelmezhető, a szakzsargonban 'futtatható'. A programokat (pl. szövegszerkesztő, böngésző stb.) gyűjtőnéven szoftvernek, míg a működésüket lehetővé tevő berendezéseket általánosan hardvernek nevezzük. Ezek csakis együttesen alkotnak funkcionális egységet.

A gép által könnyen értelmezhető, logikai nullákból és egyesekből álló programkód programozók számára nem, vagy nagyon nehezen látható át, ezért a beavatottak más halandók által is olvasható programozási nyelven dolgoznak, amely struktúrája kötött és meghatározott "nyelvi" elemekből áll. Az ilyen nyelven (pl. Basic, Pascal, C stb.), és általában valamilyen szövegszerkesztőben megírt dokumentumokat nevezzük forrásnak, vagy forráskódnak. Ahhoz, hogy ebből működőképes, tehát a gépen futtatható fent említett nullákból és egyesekből álló gépi adatsorozatot kapjunk, egy másik program segítségével azt le kell fordítanunk. E kettő olyan viszonyban áll egymással, mint egy épület mérnöki tervrajza és maga az elkészült épület. A tervek alapján megépíthető az épület, de ennek fordítottja már nehezebben képzelhető el, nem is beszélve ennek esetleges jogi konzekvenciáiról.

A programok egy speciális fajtája az operációs rendszer. Ennek feladata kettős: egyrészt a felhasználója számára lehetőséget teremt a számítógép kezelésére és más programok futtatására, másrészt a számítógép alkotóelemeit összehangolja, működteti. Ilyen a legtöbb ember által ismert, személyi számítógépeken futó Windows, MacOS, de így működnek a modern mobiltelefonok és ebbe a kategóriába esnek az Internet jelentős részét üzemeltető Unix alapú rendszerek is.

A számítógépek és az operációs rendszerek tovább bonthatók ún. kiszolgáló (szerver) és ügyfél (kliens) változatokra. Míg az ügyfelek a felhasználók asztali vagy hordozható gépei, ill. azokon munkát lehetővé tevő szoftverek, addig a kiszolgálók tipikusan nagyobb teljesítményű számítógépek és ezeken futó programok. Feladatuk, hogy a hálózatba kötött ügyfeleknek, adatokkal, szolgáltatásokkal és kiterjesztett funkciókkal szolgáljanak. Az Internet is ilyen kiszolgálók globális struktúrája.

A kereskedelemben kapható programok döntő többsége kizárólag már lefordított formában kerül forgalomba, ezért aki "megvásárolja" azokat, nem tekinthet bele a cég féltve őrzött kincsébe, a program forrásába. Ez azt jelenti, hogy csak a gépi nyelvű változat használatának jogát kapjuk meg, így a termékkel nem rendelkezhetünk szabadon. Ez olyan, mintha autókat csak lezárt motorháztetővel vehetnénk, az alkatrészeket nem javíthatnánk magunk, és nem szerelhetnénk át egy másik járműbe. Tehát nem láthatjuk, hogy az adott programot hogyan tervezték és írták meg, ill. nem módosíthatjuk azt saját magunk és mások igényei szerint. Bizonyos cégek azonban ennél is jobban korlátoznak bennünket azzal, hogy licencszerződéseikkel meghatározzák, hogy az adott programot hányan és hány számítógépen használhatják egyidejűleg. Propaganda-hadjáratuk elültette az emberek tudatában, hogy aki programokat másol az kalóz, tehát bűnöző és egy tolvajjal azonos elbírálás alá esik. A média e "rend" hűséges kiszolgálójának bizonyult. Nem mindig volt ez azonban így...

A kezdetek

A második világháború után, a többek között Neumann János úttörő munkássága nyomán megjelenő első elektroncsöves számítógépektől kezdve fokozatosan kezdett kialakulni egy programozói szubkultúra. Az ún. "igazi" programozók körébe olyan mérnökök és tudósok tartoztak, akik szoba nagyságú - ám mai szemmel nézve csekély teljesítményű - gépeket programoztak mostanra már jórészt kihalt programozási nyelveken. A nem ritkán emberfeletti teljesítményt követelő munkát élvezettel, szórakozásból végezték. Az anekdota szerint Seymour Cray, a nagyteljesítményű Cray szuperszámítógépek atyja egyszer egy teljes operációs rendszert táplált be a saját maga által tervezett gépbe, 8-as számrendszerbeli kódok formájában ... egyetlen hiba nélkül. (1.b)

Az igazi programozók nyomán az interaktív számítástechnikának olyan hagyománya teremtődött meg, mely később a nyílt forrású programok ill. szabadszoftverek megjelenéséhez vezetett. 1969-ben megkezdte működését az eleinte katonai célú ARPAnet (Advanced Resource Project Agency Network, a mai Internet elődje) egyetemek és kutató laboratóriumok százait kapcsolva össze, ezzel megteremtve a digitális adatok áramlásának egy korábban elképzelhetetlenül gyors módját. Megszűnt a programozók kis csoportjainak elszigeteltsége, akik így, ezen új médium segítségével immáron komoly öntudatos közösséget hozhattak létre. (1.b)

Akkoriban a DEC (Digital Equipment Corporation) által forgalmazott, az ARPAnet jelentős részét alkotó PDP sorozatú számítógépek már megfelelő teljesítményt nyújtottak összetettebb programok hatékony futtatásához. Az AT&T (American Telephone and Telegraph), MIT (Massachusetts Institute of Technology) és számos nagyobb cég valamint kutatóközpont támogatásával a 60-as évek közepétől egy biztonságosnak és megbízhatónak szánt, több felhasználó egyidejű munkáját lehetővé tevő operációs rendszer, a MULTICS (Multiplexed Information and Computing Service) fejlesztésébe fogtak. Mindezek mellett arra is törekedtek, hogy a felhasználók és programozók által érzékelhető felület az akkori mércéhez mérten a lehető legbarátságosabb legyen. (1.b, 2)

1969-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett cél nem érhető el. Ekkor a Bell Labs két alkalmazottja, Ken Thompson és Dennis M. Ritchie egy használaton kívüli PDP-7-es számítógépen kísérletileg létrehozott egy a MULTICS-hoz hasonló rendszert, majd azt viccesen UNIX-nak (ejtsd juniksz) nevezték el. A Unixot úgy tervezték, hogy egyedi funkciójú kis programegységekből, ún. szerszámokból épül fel, melyek sokrétűen egymáshoz illeszthetőek. Ezeknek az eszközöknek a kombinációjával összetett feladatok oldhatók meg, hasonlóan ahhoz, ahogy a beszélt nyelvben szavakból mondatokat rakunk össze. 1974-ben Ritchie ezeken a filozófiai alapokon alkotta meg a C programozási nyelvet, mely a Unix-szal együtt a modern számítástechnika alapjává és nélkülözhetetlen eszközévé vált. (1.b, 2)

Kezdetben a rendszer futótűzként terjedt az AT&T tudósai, majd az ARPAnet programozóinak körében. A Unix hatékony kiaknázásához a felhasználóknak elérést kellett biztosítani az említett eszközökhöz, ill. azok forráskódjához. Ahogy a rendszer fejlődött, szinte mindenki, aki hozzájutott segített új programegységek, eszközök megalkotásával és a meglévők tökéletesítésével. (2) A magukat buherátornak (hacker) nevező programozók közt a forráskódok olyan természetességgel cseréltek gazdát, mint a háziasszonyok ételreceptjei. (1.c) Ez a szó azonban a szabadszoftver kultúrában nem a manapság a médiában tévesen elterjedt számítógépes behatolót, hanem kreatív programozót takar.

A Kaliforniai Egyetem Berkeley tagozatának két kiváló képességű hallgatója, Bill Joy és Chuck Haley szintén hozzájutott ehhez a rendszerhez és a forrás birtokában önálló változat, a BSD (Berkeley Software Distribution) fejlesztésébe kezdett. 1978-ban Joy 50 dollárért - adathordozó és a postaköltség áráért - 30 másolatot küldött el az érdeklődőknek. A BSD megjelenésével a Unix két különálló, egyre kevésbé kompatíbilisváltozatra bomlott, s ezt a folyamatot semmi sem korlátozta. (2)

1984-ben az AT&T-t érintő kereskedelmi korlátozások megszűnte után a Unix zárt forrású kereskedelmi termékké vált. Egyre több cég jelent meg AT&T vagy BSD alapú saját, zárt Unix változatával, köztük a Sun Microsystems, HP (Hewlett-Packard), SGI (Silicon Graphics, Inc.), Digital és az SCO (Santa Cruz Operation). A 90-es évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a Unix szabványosítása nem hozza meg a kívánt mértékű egységesítő hatást (2), s a szétforgácsoltság valamint a cégek gyenge kereskedelmi stratégiája folytán a Microsoft képessé válik jelentős piaci területek meghódítására, egy lényegesen alacsonyabb műszaki színvonalú produktummal. A szaksajtó folyamatosan a Unix halálát jósolta, az első generációs hackerek lelkesedése kezdett alábbhagyni, s a több évtized alatt felépített világuk összedőlni látszott. Nyomasztó idők voltak ezek. Szerencsére a háttérben, a sajtó és az üzleti élet számára láthatatlan módon olyan események zajlottak, melyek később a 90-es évek végén új mederbe terelték a számítástechnikát. (1.b)

Szabadszoftverek

Richard M. Stallman 1971-ben kezdett el dolgozni az MIT mesterséges intelligenciát kutató laboratóriumában. Részt vett a központ rendszereinek és programjainak fejlesztésében. Számára természetes volt, hogy a különböző programok forrása mindenkinek szabadon rendelkezésére áll. Bárki, aki igényt tartott rá, megkaphatta és kedvére módosíthatta, felhasználhatott részeket, hogy saját programot alkosson. A következő évtizedben azonban az üzleti érdekek folytán a védett programok kezdtek egyeduralkodóvá válni. A forráshoz a programozók csak kizárólagos szerződések aláírásával juthattak, melyek megtiltották az információ szabad áramlását. E szerződések értelmében a programok módosítását is azok bejegyzett tulajdonosainak jogaként határozták meg. Kalóznak nevezték azt, aki a szomszédjának segíteni akart. Ezzel megindult a hackerközösségek eróziója, mert a szoftverlicencek lassan megszüntették a létezésükhöz szükséges táptalajt, s sokan védett programok írására szerződtek. Stallman a számítástechnika és a tudomány párhuzamából kiindulva ezt elhibázottnak, antiszociálisnak és egyszerűen etikátlannak tartotta. (1.c)

A tudomány is tulajdonképpen egy nyílt forrású vállalkozás két alapvető folyamattal; a felfedezéssel és az igazolással. A tudományos felfedezések igazolásához azokat reprodukálni kell, melyhez elengedhetetlenül szükséges a forrás, tehát az elmélet, a kísérleti feltételek és az eredmény megléte. A tudományos kutatás nem ritkán zárt körülmények közt zajlik, de a végeredményt a közjó érdekében publikálni kell, így más tudósok folytathatják a munkát ott, ahol az őket megelőzők elakadtak. Végül valami olyan születik meg, amely amúgy sohasem jöhetett volna létre. (1.a)

Képzeljük el egy pillanatra, mi történt volna, ha Isaac Newton nem osztja meg tudását másokkal, hanem üzleti célokra használja fel azt, s a harmincéves háború után szerződést köt a tüzérséggel mondván: "Nem árulom el, hogy honnan tudok a parabola pályáról, de bekalibrálom a fegyvereiteket jó pénzért". Maga az ötlet is abszurd! Ha a tudósok ilyen hozzáállást tanúsítottak volna a tudományhoz, akkor egyáltalán semmilyen fejlődés nem következett volna be. (1.a)

Ahol a tudósok felfedezésről beszélnek, ott a programozók létrehoznak valamit, s a számítástudományban az elméletek úgy igazolódnak, hogy a programot tesztelik és a hibáit kijavítják. Az informatikai iparban a számítástechnika mint tudomány játsza a fő szerepet. A számítástechnika tudósainak leghatékonyabb eszköze a rendelkezésre álló tudás megosztására, az általuk fejlesztett programok forráskódjának közzététele. Ha a kutatás kikerül az akadémiai szférából a magánszférába, az hasonló negatív következményekkel jár mind a "hagyományos", mind a számítástudományban. Gondoljunk bele, hogy egy gyógyszereket forgalmazó cégnek melyik kutatás támogatása áll érdekében a terápián vagy a csak gyógyszeres kezelésen alapuló... (1.a)

Stallman tehát egy morális dilemmával szembesült. Vagy beáll a többi programozó közé zárt forrású programokat fejleszteni - ezzel könnyen sok pénzt keres -, vagy a nehezebb, de lelkiismerete számára járhatóbb utat választja. Mikor egy Xerox nyomtató programját szerette volna kiegészíteni azzal, hogy a felhasználók értesüljenek a papír kifogyása vagy megakadása felől, azt nem tehette meg a program forrásának zártsága miatt. Ekkor határozta el, hogy életét a szoftverek szabadságának szenteli azzal a céllal, hogy mások ne ütközhessenek hasonló korlátokba. Négy feltételt állított, melyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy egy program a szabadszoftver kategóriájába essen: (1.c)

1. A program bármilyen céllal történő futtatásának szabadsága.
2. A programműködés tanulmányozásának és saját igényekhez történő igazításának szabadsága (a forráskód szabadsága).
3. Másolatok terjesztésének szabadsága akár díjmentesen, akár meghatározott összeg fejében.
4. A módosított változat terjesztésének szabadsága.

Úgy döntött, egy új operációs rendszer és a hozzá kapcsolódó programok megírásával lehet legjobban hasznára a közösségnek. Annak érdekében, hogy a meglévő rendszerekről könnyű átállási lehetőség biztosítson, Unix alapokon dolgozott. A készülő mű régi hacker hagyomány alapján a GNU (GNU is Not Unix) nevet kapta, mely egy önmagára hivatkozó ún. rekurzív rövidítés. A programok szabadságának védelmében olyan licencszerződést írt, mely biztosítja a felsorolt jogokat és megakadályozza azok elidegeníthetőségét. A GPL (General Public License) vagy más néven copyleft a jogok mellett megakadályozta az önkényes korlátok felállítását, tehát egy szabadszoftver nem alakítható zárt programmá, valamint biztosítja, hogy egy zárt és egy GPL-es program kombinációjaként keletkező nagyobb egész, mintegy megfertőzve azt, szintén GPL-es szabad programmá váljék. (1.c) A GPL ezen virulens, kötött mivolta akadályozza meg azt is, hogy a fejlesztett programok szétforgácsolódjanak és inkompatíbilis, egymással összeférhetetlen változatokra szakadjanak szét.

1984 elején Stallman felmondott az MIT-n, azonban továbbra is megkapta a gépek használatának jogát. Így hozzáfoghatott, hogy a semmiből felépítsen egy új, működő rendszert. Sok tízezer sor begépelése után ínhüvelybetegséget kapott, de hallgatóknak diktálva folytatni tudta a munkát. Mikor ez sem bizonyult elég hatékonynak, akkor létrehozta a Szabadszoftver Alapítványt (Free Software Foundation), mely adományokból és a szabadszoftverek eladásából tartotta fenn magát. (1.c) A programok szabad terjeszthetősége ellenére akadtak, akik a nyomtatott dokumentáció, könnyű beszerezhetőség vagy tiszteletadás okán kifizették a megszabott árat. Stallman nem a meglévő licencek áthágására szólított fel, nem a szoftver üzleti oldala ellen lépett fel, hanem olyan programok írására buzdított, melyek biztosítják a felhasználók alapvető jogait. Munkássága nyomán ma már sokezres a példáját követők által kezdeményezett szabadszoftverek száma. Hatalmas érdemeit számos díjjal honorálták, köztük talán a legnagyobb elismerésként a Svéd Királyi Műszaki Intézet 1996-ban díszdoktorává avatta. (1)

Csaknem egy évtizedes munka után szinte minden alkotóelem adva volt egy teljes értékű szabad operációs rendszerhez egyetlen kivétellel; a rendszer központi részét képező, s egyben legbonyolultabb program, a rendszermag, ún. kernel még nem készült el. Belátható időn belül nem is volt kilátás arra, hogy az alapítvány programozói befejezik a még embrionális állapotban lévő rendszermagjukat. Annyi év munkája után csak a kívánt hatás töredékét érhették volna el. Azonban Steven Levy, aki "Hackerek" című népszerű könyvében (3) Richard Stallmant az utolsó igaz hackernek nevezte, szerencsére nagyot tévedett...

Szabadszoftver forradalom - 2.
Linux - igazi operációs rendszer egy szabad világból

Az IDC (International Data Corporation) piackutató csoport a 2002. évre a Linux növekedését a vállalati szektorban 37 százalékosra becsüli, mely jóval meghaladja a teljes informatikai ipar egyszámjegyű százalékban mért növekedési ütemét.

Vizsgáljuk meg, hogy a felületes szemlélő számára első ránézésre naivnak, üzletellenesnek tűnő filozófia és az ezen alapuló operációs rendszer, a Linux hogyan érhetett el ilyen sikereket.

Az Internet és az új reneszánsz

A középkorban a tudományos nézetek megismerését a megfelelő információs infrastruktúra hiánya korlátozta. Az írásos műveket költségesen, kézzel kellett másolni, ezért a sikeres kutatásnak e korlát átlépéséhez sok esetben közvetlen haszonnal kellett járnia. Az információ így csak nagyon lassan terjedhetett. A nyomtatás megjelenése csökkentette a korlátokat, megkönnyítette a publikálást és lehetővé tette, hogy a tudósok közösséget hozzanak létre.

A szabadszoftverek fejlesztési modellje negyedévszázados akadémiai múltra tekint vissza. Az elmúlt évtizedben az információ gyors terjedése és könnyű elérhetősége csökkentette azokat a korlátokat, amelyek a közvetlen haszonnal nem járó, azaz nem kereskedelmi programok terjedését akadályozták. A Linux növekedésének korai szakasza egy másik nagyon fontos jelenséggel esett egybe: az Internet felhasználóbázisának drasztikus kiszélesedésével.

Az Internetet, az első egész világot megváltoztató "nyílt forrású" vállalkozást nem nagyvállalatok pénztárcája, hanem egyéni, gyakran önkéntes résztvevők csoportjai által alkotott szabványok és szabályok, ún. protokollok működtetik. Az Internet, történelmi példánk alapján a modernkor nyomdája bebizonyította, hogy egy eredetileg nem profitorientált nyílt szabványokra épülő vállalkozás sikeres lehet, sőt komoly gazdasági hasznot hozhat. (1.a)

Hobbitól a teljes operációs rendszerig

Linus Torvalds, mikor 1991-ben az operációs rendszerek legbonyolultabb részét, a rendszermagot közzétette az Interneten, s ahhoz fejlesztőket toborzott, sok bölcs technikai döntés mellett egy nagyon fontos politikai lépésre szánta el magát; a programot a GNU GPL hatálya alá helyezte. Ha nem így tesz, hanem rövidtávú haszonszerzésre használja fel munkáját, akkor ma a számítástechnika egyik legfontosabb alakja helyett egy ismeretlen programozó lenne. A General Public License megakadályozta a nyílt forrású rendszer bezárását és egymással összeférhetetlen változatokra történő feltöredezését. A hirdetés utáni lelkes fogadtatásnál csak a rendszer fejlődésének és terjedésének mai üteme lepte meg jobban. Álmaiban sem gondolt arra, hogy amit a hálószobájában irogatni kezdett, az világméretű mozgalommá, kultúrává növi ki magát.

A néhány tucat fejlesztő a Torvalds féle rendszermag (Linux) és a Stallman vezetése alatt elkészült programok (GNU) összeillesztése után teljes operációs rendszerhez (GNU/Linux) jutott, de a keletkezett egységet az egyszerűség kedvéért a legtöbben csak Linuxnak nevezik. A kezdetben állandó munka mellett, szabadidőben dolgozó programozók, egyetemisták és kutatók (pl. a hálózati csatlakozás egy részét a NASA-nál fejlesztették) csapata növekedni kezdett, s mára már nehéz megbecsülni sokezres számukat. Joggal kérdezhetjük, hogy mi motiválja ezeket az embereket, miért teszik sokan ingyen azt, amivel pénzt is kereshetnének?

A válasz összetett és nem a puszta önzetlenségen alapszik. Ezeknek az embereknek a többsége évek óta programozással foglalkozik, és nem tekinti a tevékenységét kötelességnek vagy munkának. Egyetlen céljuk, hogy a lehető legjobb operációs rendszert vagy programot írják meg. Itt azonban nincsenek határidők és számonkérések, mindenki azon a területen segít, ahol kedve tartja. Nehéz leírni az érzést, de egy igazi programozónak egy bonyolult feladat befejezése és hibamentesítése olyan elégedettséget jelent intellektuálisan, mint a testnek a kirándulás utáni jóleső fáradság. Richard Stallman azt mondta: "A szemétkihordáshoz meg kell fizetni az embereket. A programozáshoz ez nem szükséges, mert a technológia fejlesztésének izgalma motivál.". Egy másik mozgató rugó az elismerésre, hírnévre törekvés. A programozó értéke munkájának minőségén mérhető. Egy jó programért járó megérdemelt elismerés nagyobb, ha a program nagyobb publicitást kap, s ennek leghatékonyabb eszköze a nyílt forrású fejlesztés. (1.a) Jelen van még egy nem elhanyagolható érzelmi szempont is, melyet egy mindent kiszorítani látszó, agresszív piaci eszközökkel, de nem ritkán gyenge minőségű termékekkel nyomuló cég csak felerősít. Paul Ferris a LinuxToday c. újság egyik munkatársa így jellemezte ragaszkodását: "Vannak emberek, akik nem szeretnék megtanulni azt, amit a számítógépekről tudniuk kellene. Ezek az emberek ne hozzanak döntéseket helyettem -- Ha el akarják tőken venni a Linux, csak a holttestemen keresztül...".

E motivációk miatt értelmetlen a szabadszoftverek csődjéről beszélni. Ezeket a programokat általában nem anyagi érdekből hozzák létre, és felettük nem profitorientált társaságok rendelkeznek. Meglétük és fejlődésük kereskedelmi tevékenység nélkül is biztosított. Mindezek mellett a szabadszoftverek lehetővé teszik és támogatják a rájuk alapozott üzleti tevékenységet, sőt nem gátolják a zárt forrrású programok működését és kereskedelmét sem, mely sok szoftverfejlesztőnek kedvező feltételeket teremt.

A kereskedelmi korszak

Adva volt egy operációs rendszer és hozzá számos program, amit a felhasználókhoz el kellett juttatni. Ennek megkönnyítésére, s ezeket összegyűjtve, működő rendszerré alakítva jöttek létre a különböző terjesztések, az ún. disztribúciók. Kezdetben nem profitorientáltan (Slackware, Debian), de később egyre inkább céges keretek között, kereskedelmi célzattal (RedHat, SuSE, stb.). Ez az anyagias szemlélet egyáltalán nem okozott kárt a szabadszoftver közösségnek, mert egyrészt a Linuxot és a szabadszoftvereket általában egyre több emberhez juttatták el, másrészt a sikeres forgalmazók alkalmazzák a legtehetségesebb fejlesztőket, akik immár teljes munkaidőben foglalkozhatnak azzal, amit annyira szeretnek. Szabadszoftverről lévén szó, fejlesztéseiket szabadon elérhetővé teszik a forrásprogramokkal együtt - eleget téve ezzel a licencnek -, amely mindezen fejlődést lehetővé tette. Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy az egymással bizonyos szempontból konkuráló résztvevők egymás szellemi termékét is felhasználva fejlesztették üzletüket, pl. a francia Mandrake a teljes RedHat terjesztést átdolgozva, annak javított változatával tört be a köztudatba. A programozóknak nem kell újra és újra feltalálni a kereket, a fejlesztés sebessége így sokszorosa a zárt modelléhez képest.

Az első hagyományos kereskedelmi szereplő, a Netscape megjelenése és támogatása népszerű böngésző programjának Linux változatával megindította a többi vállalat lassú, de egyre növekvő ütemű belépését a szabadszoftverek piacára. 1998 eleje, a Netscape Communicator forrásának felnyitása óta felgyorsultak az események. Az adatbázis forgalmazók (Inprise, Oracle, SAP stb.) után a hardver-, szoftverforgalmazók és fejlesztők sorra csatlakoztak a támogatók egyre növekvő táborához (IBM, Hewlett-Packard, Silicon Graphics, Compaq, Dell, Intel, Siemens, Toshiba, Apple, Sun Microsystems, Nokia, Novell, Caldera (SCO), Adobe, Corel, stb.), köztük sokan igazodva az új követelményeknek védett programjaik egy részének forrását szabaddá tették. Ezen cégek jó része konkrét befektetéseivel, Linuxhoz kapcsolódó vállalatok tőkésítésével anyagilag már közvetlenül érdekeltté vált a szabadszoftverek sikerében. Miért indult meg ez a nem szakmabeli megfigyelő számára színfalak mögött észrevétlenül zajló változás?

A Microsoft a szabadszoftvereket és a Linuxot első számú közellenségnek nyilvánította; nyilatkozattól függően, intellektuális tulajdon és amerikaellenesnek, vagy éppen rákos daganatnak nevezi. (24, 25) Mások azonban nem tartják hasznosnak, ha a számítástechnikát egyetlen, gyakran tisztességtelen eszközökkel dolgozó, a konkurenciát pozíciójával visszaélve földbe döngölő óriásmonopólium irányítja, mely minden más még megmaradt piaci résztvevőnek feltételeket diktál. A monopólium a választás lehetőségének megszűnésével és rosszabb minőségű termékekkel, szolgáltatásokkal jár együtt. (5) Ezzel szemben a nyílt forrás és a nyílt szabvány egyenlő esélyt biztosít minden szereplőnek, csökkenti a belépés korlátjait, s az egyik termék másiktól való függőségét is meggátolja. Másfelől a kommersz Unix forgalmazók most soha vissza nem térő lehetőséget kaptak arra, hogy közelítsék egymáshoz korábban szétforgácsolt, és a piacon meggyengült rendszereiket. A Silicon Graphics kezdeményezte először saját operációs rendszere, az Irix által nyújtott funkciók Linuxra történő átültetését, majd az IBM, Sun, Caldera (SCO), HP, Compaq is hasonló lépésekre szánta el magát. A Linux sikere a közös gyökereknek, tudásbázisnak és műszaki jellegnek köszönhetően elindította a Unix egyesülését és komoly piaci megerősödését.

1999 eleje óta a rendszer óriási utat tett meg. A szaksajtóban eleinte ritkán megjelenő írások száma növekedett, s ma már szinte mindenki beszél a Linuxról. Az IBM 2001. januári bejelentése, miszerint a szabadszoftvert teljes hardverpalettáján, a nagyszámítógépektől a PC-ig a többi operációs rendszerrel azonos szintre emeli, a Linuxot immáron hivatalosan is főcsapásbelinek nyilvánította.

Üzleti modell szabadszoftver alapokon

Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet üzletet építeni olyan programokra, melyeket a GPL értelmében minden forgalmazó köteles díjmentesen is rendelkezésre bocsátani. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a "hagyományos", zárt modellel: létre kell hoznunk egy jó terméket, majd fantáziadús kampánnyal piacra dobni, s a vevőkörrel - odafigyelve óhajaikra - jó kapcsolatot kell kialakítani. Ezáltal olyan márkát építhetünk fel, mely minden tekintetben a jó minőséget szimbolizálja. A legtöbb esetben a termék a nyílt forrásnak köszönhetően már rendelkezésre áll, azt fejlesztve, majd a javításokat a közösségnek visszaadva a cég pozitív képet alakíthat ki magáról, melyet a vásárlók a szolgáltatások és az egyediség mellett honorálni fognak. (1.d) Megfelelő nyomtatott dokumentációval és támogatással tovább növelhető a fogyasztók elégedettsége, s ezzel arányban az eladások mértéke is. Nagyvállalatok igényt tartanak olyan fajta vésztartalékokra, mely problémák esetén segítséget jelent az elhárításban. Ilyen karbantartás, frissítés jellegű támogatási szerződésekkel és tanfolyamokkal további bevételre lehet szert tenni. Ha megvizsgáljuk a legnagyobb szoftver és hardvergyártókat, akkor azt tapasztaljuk, hogy bevételeik egyre inkább ez utóbbi területről származnak. Az IBM-nél a szolgáltatások aránya a teljes bevétel harmadát is meghaladja. Ennek a modellnek egyik jeles és sikeres képviselője az észak-amerikai RedHat Software, mely nevét a felhasználók egyes köreiben szinte egyenlővé tette a Linux-szal.

Az oktatás és állami szektor

A szabadszoftverekkel járó kötetlen felhasználhatóság, a legális beszerzés nagyon alacsony költségei valamint a szabad forráskódból adódó módosítási lehetőségek csábítóak az állami és oktatási szektorban és egyedülálló esélyt biztosítanak a fejlődő országok számára az áhított digitális felzárkózás elérésére. A nyitott forrás által a hazai fejlesztés kerül előtérbe, az adott állam külföldi partnerektől való függősége nagymértékben csökken. Ha használatuk mellett a helyettesített licencköltségeknek csak töredékét szánja az állam szabadszoftverek fejlesztésére, akkor a helyi szoftveripar megteremtése mellett óriási megtakarítások érhetőek el. A módosítások azonnal, engedélykérés nélkül végrehajthatóak, így lokalizálják a globális fejlesztést, de ugyanúgy a lokális módosítások is beépülnek a globális változatokba. Szerencsére a fejlődő világ és az Európai Unió egyre több országának vezetői ismerik fel az ebben rejlő lehetőségeket.

Nem elhanyagolható szempont a nyílt forrás tanulmányozhatósága, amely kizárja a megengedhetetlen digitális kiskapukat, amelyekkel a szoftvergyártó cég ügyfeleit megfigyelheti és adataikban kutakodhat. Többek között ez vezette Kínát, hogy államilag szorgalmazza és finanszírozza a hazai szoftverfejlesztéseket, köztük a kínai betűkészletet is kezelni képes Red Flag (Vörös Zászló) Linux terjesztést. Ha céljuk teljesül, akkor dollármilliókat spórolhatnak meg a nem kötött licencszerződésekkel. A lelkesedés egészen a kínai kormány legfelsőbb köréig vezethető vissza. Ennek köszönhető, hogy 1999 novemberében a Linuxot a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság hivatalos operációs rendszerévé nyilvánították. (6)

Az első nagy lépést azonban Mexikó tette meg azzal, hogy 1998-ban országszerte az általános és középiskolákban RedHat Linux kiszolgálók és asztali gépek telepítését kezdte meg (7). A munka azonban a megfelelő szaktudás és oktatás hiányában a kezdeti lelkesedés után megtorpanni látszik. A tervet tovább veszélyezteti, hogy a szoftvergyártóknak, főleg a Microsoftnak érdekében áll, hogy szabadszoftverek ellen gyakran komoly kedvezményekkel, esetenként exkluzív megoldást elérve szálljon harcba. (16) Azonban ez csak az olcsóság illúzióját teremti meg, mert a szoftver megvásárlásának súlyos gondját későbbre tolja ki. Az egyoldalúan oktatott ifjúság az intézményekből kikerülve az általa kizárólag ismert termékeket keresi majd, a gazdaság így nehezen tud kiszabadulni bizonyos szoftverek kötöttségéből. Mexikó nagy lökést adott a hasonló terveket dédelgető országoknak. Brazília és Argentína már tanulva a korábbi hibákból beindította saját oktatási kezdeményezését.

India Goa államában kísérleti program indult a térség felzárkóztatására, melynek keretében az iskolákba szállított használt számítógépekre a helyi RedHat képviselet saját költségén telepíti a szoftvereket. A cég továbbá önkénteseket képez, akik a rendszer kezelésére megtanítják az iskolák tanárait, diákjait. Az oktatási szektor más körülmények között nem lenne képes kifizetni a magas szoftverárakat. Amennyiben a már működő elképzelés sikeresnek bizonyul, akkor a kezdeményezést szeretnék az összes államra kiterjeszteni. (17) Az ország szintén a szabad operációs rendszerrel és bárhol megvásárolható számítógépek összekapcsolásával építette meg első kereskedelmi szuperszámítógépét, melynek teljesítménye összemérhető a több millió dollárt érő társaival, de előállítása így csupán tízezres nagyságrendű összegbe került. (8)

Korea állami hivatalaiban többmilliós megtakarítással hazai fejlesztésű, nemzeti karaktereket is támogató Linuxot és irodai csomagot telepít. Az ezzel megbízott, az irodai csomagok koreai piacán domináns Hancom nevű céget a Microsoft korábban a konkurencia legyőzése érdekében felvásárolni is megpróbálta, de ez óriási nemzeti ellenállásba ütközött. (22) A cég ezen felül Tunézia kormányával együttműködve arab nyelvű változattal is megjelent, mellyel az arab világban általános nyugat ellenes érzelmekre is apellálva piaci sikerekre számít. (23)

A spanyolországi Extremadura tartományi autonóm közösség az első olyan iskolahálózattal büszkélkedhet Európában, mely szabadszoftvereken alapuló rendszert használ. Spanyolország legszegényebb területén a hivatalokban és iskolákban Linuxot telepítenek. A projektet, melynek sikerétől a térség felemelkedését várják, a szoftver sokszorosításával és a továbbképzéssel a kormány támogatja. (18) A Európai Unió országainak kormányai és állami intézményei, legfőképp az egyetemek erőteljes kampányt folytatnak a nyílt forráskódú szoftverek mellett. Ettől a lépéstől remélik saját szoftveriparuk fellendítését és munkahelyek teremtését.

A megnövekedett licencdíjak elkerülésére egyre több országban támogatják a hivatalok áttérését szabad szoftvereken alapuló irodai rendszerekre (pl. OpenOffice, StarOffice). Az első ilyen lépést Linus Torvalds hazája, Finnország tette meg, mikor Turku városában kísérleti programot indított. Ezt követte Dánia majd Németországban München. Az Egyesült Királyságban már korábban tervezték a rendőrség részleges átállását, és egyben az adófizetői pénzek megtakarítását. (26)

A választásnál nem minden esetben a költségtényezők motiválnak. Franciaországban két szenátor, Pierre Laffitte és René Trégouët törvénytervezetet alkottak a francia elektronikus társadalom létrejöttének megkönnyítésére és szabványok létrehozására. A javaslat állami intézmények számára előírná bizonyos információk és szolgáltatások elektronikus közzétételét. A beterjesztők szerint ez legkönnyebben szabadszoftverek használatával képzelhető el. Létre szeretnék hozni a Szabadszoftverek Állami Ügynökségét (l'Agence du logiciel libre), amely az állami szektorban csak ott engedélyezné védett szoftverek használatát, ahol nincs szabad alternatíva. (10) A kor szellemének megfelelően a tervezetet a francia polgárok hasonlóan a szabad szoftverek fejlesztéséhez az Interneten vitathatták meg, s tehettek javaslatokat módosítására, mely folyamatban vendégként Richard Stallman is részt vett. (11) Hasonló tervezeten dolgoznak az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Argentínában (19), Peruban (20), Dél-Afrikában (21), ahol egyes törzsi nyelvek támogatása kereskedelmi érdekeltség híján csak szabad szoftverekkel oldható meg hatékonyan.

A szabadszoftverek sikerének oka nem kizárólag stabilitásuknak, megbízhatóságuknak és alacsony költségüknek köszönhető. Van valami más, ami mindezeknél sokkal fontosabb: a szabadság. John Maddog Hall a Linux International vezető igazgatója így fogalmazott: "Sokat gondolkodtam, hogy mi az, ami a Linuxot megkülönbözteti más operációs rendszerektől, míg rájöttem, hogy a Linux hozzánk tartozik, a mi operációs rendszerünk...". A fejlesztőké, a felhasználóké, az egész emberiségé.

Felhasznált irodalom:

1.   Open Sources: Voices from the Open Source Revolution 1st Edition, O'Reilly & Associates, Inc., USA, (1999), http://www.oreilly.com/catalog/opensources/book/toc.html
   a. Chris DiBona, Sam Ockman, Mark Stone - Introduction
   b. Eric S. Raymond - A Brief History of Hackerdom, Eric S. Raymond, (1998)
   c. Richard M. Stallman - The GNU Operating System and the Free Software Movement, Richard Stallman, (1998)
   d. Robert Young - Giving It Away, O'Reilly & Associates, Inc., RedHat Software, (1999)
2.   Simon Garfinkel, Gene Spafford - Practical UNIX and Internet Security 2nd Edition, O'Reilly & Associates, Inc., USA, (1991, 1996), 8-15. oldal
3.   Steven Levy - Hackers: Heroes of the Computer Revolution, Dell Publishing Company, Incorporated, USA, (1994)
4.   Will Rodger - Linux gaining in corporate world, USATODAY.com, USA, (6/1/2000), http://www.usatoday.com/life/cyber/tech/cth076.htm
5.   Thomas Penfield Jackson - Findings of Fact, United States District Court, Columbia, USA, (1999)
6.   Linux to become official OS of communist China, Yahoo News, UK/Ireland (10/11/1999), http://uk.news.yahoo.com/991110/22/ax8w.html
7.   Leander Kahney - Mexican Schools Embrace Linux, Wired News, USA, (6/11/1998), http://www.wired.com/news/news/technology/story/16107.html
8.   Srinivasa Prasad - A 'super' performance by Linux, The Times of India, New Delhi, India, (8/1/2000), http://www.timesofindia.com/today/08info1.htm
9.   John Lettice - Cobalt clinches French educational server appliance deal, The Register, London, United Kingdom, (8/12/1999), http://www.theregister.co.uk/991208-000003.html
10.   Pierre Laffitte, René Trégouët, Proposition de loi numéro 117, http://www.senat.fr/grp/rdse/page/forum/texteloi.html
11.   John Lettice - French proposal plans state Free Software Agency, The Register, London, England, (4/1/2000), http://www.theregister.co.uk/000104-000005.html
12.   Chris Ward - Amused with Linux, The Sunday Times, London, United Kingdom (18/10/1999), http://www.sunday-times.co.uk/news/pages/tim/99/10/18/timintint01007.html?2306562
13.   Will Knight - Government expert backs open source, ZDNET UK, Ziff-Davis Publishing Company, (22/12/1999), http://www.zdnet.co.uk/news/1999/50/ns-12266.html
14.   Schools offered free system software, BBC News Online, London, United Kingdom, (14/1/2001)
15.   Chip számítógép magazin, Vogel Publishing Kft, Budapest, (1999/12), 51. oldal
16.   Graham Gori - Fears About Microsoft Return, in Mexico, New York Times, (24/04/2002), http://www.nytimes.com/2002/04/24/technology/24PESO.html
17.   Frederick Noronha - Linux provides cheaper alternative for schools in India, Newsforge, (09/01/2002), http://newsforge.com/article.pl?sid=02/01/09/1252220&mode=nocomment
18.   Julia Scheeres - Extremadura Measures: Linux, Wired News, (19/04/2002), http://www.wired.com/news/business/0,1367,51994,00.html
19.   Agustín d´Empaire - Argentina Embraces the Penguin, Wired News, (11/05/2001), http://wired.com/news/linux/0,1411,43737,00.html
20.   Julia Scheeres - Peru Discovers Machu Penguin, Wired News, (22/04/2002), http://www.wired.com/news/business/0,1367,51902,00.html
21.   Alastair Otter - South African Govt Advisory Punts Open Source Software, Newsbytes, The Washington Post Company, (04/02/2002) http://www.newsbytes.com/news/02/174182.html
22.   Drew Cullen - Korea migrates 120K civil servants to Linux desktop, The Register, (14/01/2002), http://www.theregister.co.uk/content/4/23667.html
23.   Hancom Linux aims to crack Middle Eastern market with new distribution, productivity suite, Linux and Main, http://www.linuxandmain.com/news/hancomarab.html
24.   Microsoft CEO takes launch break with the Sun-Times, Suntimes, (01/06/2001), http://www.suntimes.com/output/tech/cst-fin-micro01.html
25.   Craig Mundie - The Commercial Software Model - The New York University Stern School of Business, Microsoft, (03/05/2001), http://www.microsoft.com/presspass/exec/craig/05-03sharedsource.asp
26.   John Leyden, Linux to help police with their enquiries?, The Register, (22/01/2002), http://www.theregister.co.uk/content/4/23778.html